Lakóit a festői környezet inspirálja, így a színek és az anyagok kavalkádjával találkozhatunk mindenhol. Az alapként szolgáló tónusok természetesek. Ezeket a fa, a kő, a kagylók, a szárított levelek natúr tónusa ihleti,  így első pillantásra egy indonéz enteriőr puritán benyomást kelt. De ha jobban körülnézünk, más kép tárul a szemünk elé. A textíliák, kiegészítők, vagy festmények vibráló színekben pompáznak és gazdagon díszítettek,méltán váltak közkedveltté.

A XX. századi indonéz festészet legkedveltebb alkotásai a különböző képtárakban, galériákban és múzeumokban fellelhető balinéz tusrajzok, akvarellek és olajfestmények.60-as években kialakuló absztrakt  művészeti ágak megjelenése nagy hatással volt az európai művészetre is. Jogosan vetődik fel a kérdés,  mitől más az indonéz festészet a nyugatitól? A válasz a keleti életfilozófiában található. Ugyanis a mai napig őrzik a mester-tanítvány hagyományát, melyben a személyes konzultáción van a hangsúly. Egy másik ok pedig szemléletbeli különbség. Míg a nyugati alkotóra az intellektualitás jellemző, addig ők a környezetükkel nem izoláltan, hanem benne és vele élnek. Tradíció, vallás és kultúra életük mindennapi realitása,  alkotásait a spiritualizmus jegyében készítik. Mindezek elmondhatok a fantasztikus kreativitással párosuló faragásokról is, hagyományos anyagok, szerszámok, modern megjelenéssel ötvözve.